Felvidéki bányavárosok
Körmöc-, Selmec-, Besztercebánya. Letűnt korok tanúi, varázslatos
természeti környezetben. A felnőtt utazóban kavarognak az emlékképek. Ki ne
hallott volna a körmöci aranyforintról? Sokan tudják, hogy a magyar filmgyártás
legendás alkotásának, a Szindbádnak egyik forgatási színhelye Selmecbánya volt.
De Besztercebánya kapcsán néhányunknak akár Mikszáth egyik hőse, Pongrácz
István alakja, a bolond gróf is eszünkbe juthat.
De 2016 őszén - a tanári jó szándékon és pedagógiai célokon
túl- mi csábíthat erre a vidékre egy busznyi 13 éves gyereket? Okosan
válogatott program, amely kielégíti a nagy mozgásigényt, valamint a tudatosan
előkészített, finoman irányított szellemi érdeklődést is.
Körmöcbányán, a kevesebb, mint 6000 lakost számláló
városkában nincs panoptikum viaszbábokkal, de van csonttár a Szent Katalinról,
a bányászok egyik védőszentjéről elnevezett vártemplom területén, a Szt. András
kápolna alsó részében. Van lenyűgöző kilátás az óratoronyból... És valljuk be:
a több,mint 100 lépcsőfokból álló csigalépcső megmászása felér egy bátorságpróbával…
Az pénzverde múzeuma, amely átfogó, részletes információkkal
szolgál a pénzverés történetéről, múltjáról és jelenéről, mind elrendezésében,
mind a kiállított anyag mennyiségében és minőségében magas színvonalat
képvisel. Kár, hogy a múzeumvezető hölgy a szlovák mellett csak németül beszél,
holott utunk során általában jó angolsággal beszélő turisztikai szakemberekkel
találkoztunk.
Azt ígértem az előző bejegyzésben, hogy elárulom, miért
nincs Körmöcbánya főterén templom, holott a középkori városmaggal rendelkező
városok esetében általában van. A polgárházakkal körbevett tér közepén
eredetileg állt templom, de a XIX. században lebontották, mert attól tartottak,
hogy az épület beomlik a tér alatt húzódó bányajáratokba. A főtér egyébként 20
fokos lejtőre épült, ami nem kis kihívást jelenthetett az itt vásározóknak…
Selmecbánya
Mikszáth Kálmán az Arany kisasszony c. novellájában így
jellemzi a várost:
„Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az
ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya.”
Majd így folytatja: „…képzelj magadnak 3000 hegycsúcsot,
ugyanannyi völgykatlant, egy tucat sziklát, amely sűrűn be van építve
mindenféle alakú házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes ,míg
ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez.”
Ma ezt úgy mondjuk: az épített örökség csodás harmóniában van
a természeti környezettel.
És hogy a város címerében ördögök helyett hogy kerültek
szalamandrák? Ennek is megvan a magyarázata.
„A város alapításának legendája
Sebenitz nevű pásztorról szól, aki az Óhegy sziklái alatt legeltette nyáját,
amikor két szalamandrára lett
figyelmes. Az egyik háta ezüst-, a másik arany színben csillogott. Ezek
vezették rá a pásztort a vidék arany- és ezüstlelőhelyeire. A szalamandrák ma
is ott őrzik a település kincseit a város címerében.”
A város gyönyörű, akár egész hétvégére találhatnánk
magunknak programot. Nekünk viszont csak két óránk volt, ami arra volt elég,
hogy leereszkedjünk a város határában található Bertalan tárnába, és helyi
vezetőnk segítségével megismerkedjünk a nemesfémbányászat múltjával. Miután
beöltöztünk, köpenyben, sisakban, lámpással a kezünkben elkezdődött nem
mindennapi kalandunk. Különösen nekem, mikor kiderült, hogy a több mint egy
órás bányalátogatás olyan helyi vezető segítségével történik, aki angoltudását
valahol Angliában, a jobb élet reményében vállalt munkák során szedte össze. Hiába, közös közép-kelet-európai sorsunk sok
hasonló élethelyzetet produkál…Miután mindketten megbirkóztunk a bányászat
szaknyelvével, nem feltétlenül oxfordi pontossággal, mindenképpen élményekkel és
tudással gazdagodva, kicsit sárosan köszöntünk el egymástól.
Besztercebányáról még nem írtam. A város több szempontból is
kilóg a bányavárosok sorából. Közel 80 000-es lakosságával Szlovákia egyik
nagyvárosa, amelynek nem csak múltja, jelene is ígéretes.
A várost, mint összességében a Felvidéket, a török soha sem
foglalta el. Főterén a gótikus, reneszánsz, szecessziós stílusú házakat
gyönyörűen restaurálták.
A Thurzó-ház sgrafitto díszítésű reneszánsz palota,
amely múzeumnak ad otthont, csak egyike a főtér impozáns épületeinek.
Röpke egy órás városlátogatásunk során a várostérképekkel
futkározó gyerekcsapatok önállóan fedezhették fel a legismertebb épületeket. Az
óratornyot, amely tényleg ferde, Mátyás király házát, és a Mária-templomot.
Három bányaváros
egyetlen napba sűrítve csak kedvcsinálónak elég. Ide vissza kell jönni minél
hamarabb!
