Wednesday, 23 September 2015

Lajos bácsi története Aknaszlatinán



Ahogy már korábban említettem, Máramaros varázslatos tájait egy nyugdíjas csoporttal látogattam meg. Özvegyasszonyokkal, nagymamákkal, akik szerettek volna kicsit szabadulni a mindennapi házimunka nyűgétől és együtt “bolondozni”, felhőtlenül jól érezni magukat, miközben szép tájakon járnak. Párokkal, akik irigylésre méltó harmóniában sétálgattak kéz a kézben. Mint később kiderült, többségük csak pár éve… és párokkal, akik kevésbé voltak lelkesek, de legalább örültek az utazásnak.   

Az egyik kedvencem Lajos bácsi volt. Foglalkozását tekintve mérnök, tanár, több nyelven beszél, négy unokája van. Hetvenes évei közepén jár, de még mindig tanít, és harmóniában él Marika nénivel, aki évtizedekig óvónőként dolgozott.
Lajos bácsi a 2. világháború alatt Aknaszlatinán született, amely település akkor, a 2. bécsi döntés következtében ismét Magyarország része volt. A történelem viharában területileg először a volt Szovjetunióhoz csatolták, napjainkban Ukrajna egyik határ menti kisvárosa.

A család nem maradt Szlatinán, még a háború alatt Szentesre költözött.  Bár a kisfiúnak nem maradtak emlékei ezekről a korai időkről, a vágy, hogy egyszer vissza szeretne menni, látni szeretné, honnan származik, belülről mindig ott motoszkált és az évek teltével egyre sürgetőbbé vált.
  
Kapnikbányai szállásadónk segített megvalósítani Lajos bácsi álmát. Szerzett egy sofőrt, aki átvitte a határ másik oldalán található Aknaszlatinára. 


Míg Lajos bácsi a főtéren sétálgatott, nézelődött, összetalálkozott egy helybeli, barátságos férfival, aki történetesen a település alpolgármestere és meghívta a magyarországi látogatót az irodájába. Szó szót követett, majd kiderült, az alpolgármesternek  Szentesen vannak rokonai, akikről jó lenne többet tudni, hallani. Ígéretet tettek egymásnak, hogy utánanéznek a rokonságnak és informálják egymást, mire jutottak.

Lajos bácsi élményekkel gazdagon, feltöltődve ért vissza a csoporthoz és mesélte el, hogyan töltötte a délelőttöt szülővárosában.
Ez volt számomra a nyár egyik legszebb története, Máramarosban.    
      

No comments:

Post a Comment