Már az eddigi írásaimból is kiderült, hogy Romániába mindig
örömmel utazom. Vagy visszamegyek olyan helyekre, ahol korábban már jól éreztem
magam, vagy új helyeket fedezek fel, új élményekkel gazdagodom. A legutóbbi utamra mindkét
megállapítás érvényes. Nem először keltem át a Királyhágón és utaztam Kalotaszeg
vidékére, de a falu, Nagypetri és környéke
új felfedeznivalókat tartogatott számomra.
A kirándulásra egy baráti meghívás adott alkalmat.
Nagyváradon hosszú évek óta működik egy angol nyelvklub, melynek motorja, szíve,
lelke egy váradi angoltanár és idegenvezető, akit mindenki csak Öcsiként ismer.
Péntek esténként összejön a csapat, hogy nyelvtudását mélyítse, frissítse, és
közben jól érezze magát. Immár hagyománnyá vált, hogy a társaság koraősszel
elmegy 1-2 napra kirándulni, túrázni,
főzni egy jó bográcsost, kikapcsolódni.
Az idén, második alkalommal, engem is meghívtak, hogy
csatlakozzam a Kalotaszegre tartó csapathoz. A meghívás nemcsak nekem, hanem
Anettnek is szólt, aki kezdetektől tagja annak a kis csongrádi csapatnak,
akikkel túrázni, síelni járok Biharba. Örömmel mondtunk igent.
Nagypetri mindössze 130 km-re van Nagyváradtól. Az odavezető utat
felújították, a Királyhágónál pár éve egy nagy, több busz fogadására is
alkalmas parkolót építettek, ahonnan kényelmesen lehet nézelődni, fényképezni,
a tájat csodálni. Mi szikrázó napsütésben, szinte nyári melegben tettük ezt
meg.
A Királyhágó nem csak természeti szépségéről híres.
Hagyományosan ezt az átkelőhelyet tekintik a történelmi Erdély kapujának.
Kalotaszeg a Királyhágó és Kolozsvár között elterülő, több mint
40 falut magában foglaló néprajzi egység. Vallási hovatartozását tekintve kálvinista,
a lakosság etnikai összetételében a magyar népesség meghatározó.
Nagypetri,
nevével ellentétben egy pici, kb. 450 lelket számláló település. Egyetlen
panziója van, a Magnólia Panzió, viszont ez a szálláshely jó minőségű, kedvező
áru. A helyi lelkész és felesége működteti.
Kérésre étkezés is igényelhető. Falusi turizmus
keretében a helyi asszonyok gondoskodnak
a turisták ellátásáról.
A panzióhoz
tágas, rendezett udvar tartozik, amely mind csoportok, mind családok részére
ideális hely sportolásra, sütögetésre, pihenésre, beszélgetésre.
A házigazda
méhészkedéssel is foglalkozik, a kert
végében vannak a kaptárak.
A környéken
nincsenek hegyek, csak dombok. Könnyű sétára, kerékpározásra ideális a terep. A
házhoz tartozik néhány kerékpár, melyeket használhatnak az idelátogatók.
A falu
egyetlen látványossága a XIII.században, eredetileg roman stílusban épült
templom. A reformáció idején a kálvinisták vették birtokukba és alakították
saját ízlésükre. A templom belső tere olyan, mintha a Bánffyhunyadon található
templom kistestvére lenne.
A párhuzam nem véletlen. A kazettás famennyezet
képeit ugyanaz az Umling Lőrinc festette, aki a Bánffyhunyadon található
református templomét. A faragott szószék és a kalotaszegi varrottas terítők a
környékre jellemző népi hagyomány remekei. A templom mellett található, XVIII.
századi, zsindellyel fedett harangláb a helyi ácsmesterek szaktudását dicséri.
A templomot a lelkész házaspár segítségével
lehet belülről megtekinteni. Mi ezt vasárnap délelőtt tettük meg.
Mivel
szombat délután nyári forróság volt, a társaság nagy része még egy könnyű
sétára se nagyon volt kapható. Készült a gulyás, az aktívabbak tollasoztak,
hintázta, ping-pongoztak. Mi elmentünk biciklizni, átkerekeztünk a szomszéd
faluba.
Forgalom nincs, a táj szép, a levegő jó, mi élveztük. Utána pedig
csatlakoztunk a lazítós társasághoz. Budau örült, hogy személyemben figyelmes
hallgatóságra talált. Ő gyakorolhatta az angolt, engem meg érdekelt, hogy
tizenévesként milyen volt roman-belga iskolai csereprogramban részt venni, hogy
él logisztikusként, és miért nem vonzza a fővárosi élet.
A beszélgetés
azoknak a Lengyelországban töltött napoknak a hangulatát idézte vissza, amikor
egy Kazimierz Dolny-ban rendezett tréningen litván és portugál fiatalokkal
dolgoztam együtt. Hasonló nyitottságot, barátságosságot tapasztaltam meg ott
is, és Budau társaságában is.
A vasárnapi
templomlátogatás és mézvásárlás után elköszöntünk a csapattól és úgy döntöttünk: bár magas hegyek nincsenek,
mi azért csak túráznánk valahol a környékben…
A felhők kezdtek gyülekezni az
égen, de úgy tűnt, talán azért az almási vár belefér.
Odafelé igen…
Visszafelé,
csúcsidőt futva, szakadó esőben értünk a kocsihoz. Ami egy túrázót önmagában
nem rettent el, de a villámoktól tartok… Mire átöltöztünk, elállt az eső.
Útban hazafelé megálltunk Bánffyhunyadon. Nem tudtunk
ellenállni egy kis bámészkodásnak, fényképezésnek. Kultúra rajongók esetleg
felszisszenek, hogy miért választottuk a hírneves templom helyett a
cigánypalotákat…A templomot már láttam korábban, ezek a házak pedig a
rendszerváltás utáni időszak legvitatottabb, legtöbb indulatot kavaró
építményei.
A
jelenségről, annak hátteréről egy értő és részletes cikk jelent meg a Földgömb 2015 májusi számában Erdélyi
Eszkimó Péter: PALOTÁZÁS Bánffyhunyad egekbe szökő tetői címmel.
Mindenkinek
ajánlom figyelmébe, akit érdekel a jelenség és annak szociokulturális háttere.
A
Királyhágóhoz érve, miközben estebédünkre vártunk, néhány perc alatt az időjárás
drasztikusan megváltozott. Egy felhő ereszkedett a hágóra, a látótávolságot kb.
50-100 m-re csökkentve.
Mire visszaértünk Nagyváradra, újra kisütött a
nap.
De Nagyváradról
majd legközelebb írok.
No comments:
Post a Comment