Saturday, 19 March 2016

Szobalányok Fekete-erdőn 2.



Vasárnap

Én akartam a változást, sikerült. Ez a vasárnap nem olyan volt, mint eddig a legtöbb.
Kilenctől kettőig tartott a délelőtti műszak. Kezdtük a szaunával és a wellnessel. Clara, az egyik portugál lány, Mariann és én. Otthonka, papucs föl, irány a wellness és szauna. Szuper! Ráadásul múmia kisfőnök jött ellenőrizni. Hogy ott kefével kellene pucolni, meg csak egy mozdulat ide, másik oda, tegnap ők Mini Mouse-szal megcsinálták. Szuper! Tőlem akár miden nap csinálhatják! Túléltük.
Aztán negyed tizenegytől kettőig egy ebédszünettel magyar – portugál kooperációban dolgoztam, amivel nekem semmi gondom sem volt, nyelvi hiányosságok ide vagy oda. Mint ma este kiderült, Roza 56 éves, egy négy és tíz éves kicsi nagymamája. A kora nem látszik rajta. Lehet, hogy ez a derekat, hátat mindent meggyötrő mindennapi testnevelés mégis csak konzervál? Nem hinném, hogy rosszabb, mint egész nap a számítógép előtt gubbasztani.



Kettőtől ötig szabad voltam. Kicsit sétáltam a szinte tavaszias napsütésben. Aztán nekiültem németet tanulni, amiből fél óra múlva alvás lett.
Ötre mentem vissza. Némi vécé és folyosótakarítás után egy kis mosodai hajtogatás majd vacsora. Az ételre nem lehet panasz. Mindig van saláta, gyümölcssaláta, hús, köretek, isteni feketeerdő torta, túrótorta. Igazi tejszínnel. Semmi Hollalla… Leves viszont nincs, sajnos.
Utána jött az esti kiágyazás. Csak 43 ágyunk volt, a csokik számából ítélve.
Legjobban ettől az este kilencig műszaktól féltem, pedig ez nem rossz. Általában öten vagyunk együtt a mosókonyhán, ahonnan kettesével időnként elmegyünk egyéb feladatokat ellátni. A jókedv eddig mindkét este garantált volt.

December 7.
Ma is szabadnapos vagyok. Csak ebédelni mentem be a többiekhez, nem akartam nagyon borzolni a kedélyeket. Van, aki a héten hat napot dolgozik. Én csak ötöt. Szerintem az elején kicsit kímélnek, nehogy bedobjam a törölközőt egy hét után. Vagy csak szerencsém volt. Néha nekem is lehet:)
A délelőtt gyorsan eltelt, mivel kilenc után keltem. Gyönyörűen sütött a nap, kora délután 11 fok volt. Úgy döntöttem, ma is bemegyek a legközelebbi kisvárosba és beszerzem még azokat a dolgokat, amik már nem létfontosságúak, de a mindennapi fizikai kényelmemhez azért jó, ha vannak. A boltok egy része ugyanaz, mint Magyarországon, legalább is a nevük. A termékek részben ugyanazok. Az árak mintha kicsit alacsonyabbak lennének. A boltbeli hangulatot viszont össze sem lehet hasonlítani. Itt mindenki nyugodt és mosolygós. Az eladó és a vásárló is. Ha angolul kérdezem, válaszol, és nem küld el, hogy „Ha már idetoltad a képed, tanuld meg a nyelvünket”, ahogy nálunk elég gyorsan megkapja a magáét az, aki nem beszél magyarul. Az más kérdés, hogy én is megkapom a szállodában… De erről majd később.

Ahogy itt is tapasztalom, magyarokat dolgoztatni megéri, mert jó munkát végeznek, de velük együtt dolgozni, az már problémásabb. Ha két magyar összekerül, rögtön panaszkodik, rögtön kritizál, rögtön talál valami ürügyet az elégedetlenségre és a hőbörgésre. Mindig feszült, mindig ideges, mindig félig üres a pohár. Erre egyik jó példa a mai ebéd. A fő fogás a személyzetnek Cordon Blue, párolt zöldség, sült krumpli, friss saláta, öntetek, gyümölcssaláta és még valami sütemény volt, és persze mindig feltálalják a reggeli büféasztalnál kimaradt ételt is. Hát azt a fitymálást… Hogy a hús nincs megsülve, mert van  benne az a világos piros rész (az volt a sonka…), hogy a sajtnak kifolyt egy része stb.
 Nem is értem, miért nem főznek egyszerre a portugál, német, magyar, horvát és még ki tudja, milyen nemzetiségű személyzet ízlése szerint…?    

Dec. 9.

Ma dolgoztam. Fél 7- től ¾ 4-ig. Közben reggeli és ebédszünet. Hajnalban wellness, délelőtt szauna, egy szavam sem lehet… Csak a vödör, a felmosó és a porszívó jelentett némi zavaró körülményt ebben a fizikai élvezetdömpingben. Utána fél kettőig a szobákat tettük rendbe, némi extrával. A fűtőtesteket is át kellett törölgetni. Megágyaztunk egy hat hónapos babának is. Kétszer láttam is a folyosón, nagyon komoly kis fiúcska, megbújva nagyapa (vagy késői apuka) karjaiban.
Aztán még némi mosodai műszak következett. Mosás, szárítás, hajtogatás, vasalás. Levezetésként kivasaltam az egyen blúzom. 



Legközelebb arról írok, mit is lehet itt csinálni a meglehetősen kevés szabadidőben.



No comments:

Post a Comment