Ha még tanítanék, a napi feladatok mellett már azon
gondolkodnék, hová, milyen tartalommal pályázzunk a következő „Határtalanul”
kirándulásra a leendő 7. osztályosokkal. Hiszen a kiírás megjelent, a határidő
pedig gyorsan ideér…
Kiugrott tanárként, aki időközben idegenvezetőként szorosabb kapcsolatba került a "Határtalanul" pályázattal, mint bármikor korábban, azokról a tapasztalatokról, élményekről írok, amelyek a
tavalyi hat kirándulás során kristályosodtak ki bennem.
Öt utat vittem Románia magyarlakta területeire, egyet
Szlovákiába, amelyről korábban már írtam.
Elöljáróban néhány praktikus tanács, amit nem tartalmaz a
pályázati útmutató, ha Romániát választjuk úti célul.
-
- Bár nagy a kísértés, három-négy napba nem fér bele Székelyföld összes látnivalója. Szelektáljunk!
- Válasszunk/tervezzünk olyan programot, amely km-ben kevesebb, természeti szépségben, kültéri programban gazdagabb! A Hargita gyönyörű, de a Bihar-hegység vagy a Király-erdő is bővelkedik látnivalóban, természeti értékekben.
- Elsősorban mi, felnőttek számoljuk fel magunkban a berögződött sztereotípiáinkat! (A gyerekekben egyelőre még kevesebb munkál…) Mire gondolok?
Románia útjainak nagy része jobb
állapotban van, mint a határ menti magyarországi utak többsége.
Szinte a legapróbb erdélyi falvak
általános iskoláit is felújították EU-s programok jóvoltából.
Használt könyveket ne vigyünk
ajándékba, mert már égő… Esetleg egy focilabdát, mert az mindig jól jön, játszani
egy meccset a helyiekkel az iskola melletti műfüves pályán.
Korond nem egy szegény falu, ahol
a kis házacskák előtt padokon árulgatják a cserepeket a helyiek, ahogy az egyik
tanárnő gondolta… Erdély elsősorban nem az ott lakók életszínvonalában
különbözik az anyaországtól, hanem kulturális, történelmi örökségében, abban,
ahogyan mindezt őrzik, ápolják. Nem utolsósorban pedig természeti szépségében.
- Bízzuk a program megszervezését profi irodára! Többen szakosodtak rá. Saját bőrömön tapasztaltam a különbséget a saját szervezés és a profi csapat háttérmunkája között.
Lelkes tanárként írtam
pályázatot, megszerveztem, lebonyolítottam az utat, rohangáltam számlák után, megcsináltuk
az osztállyal, kollégákkal az utólagos feladatokat, elszámolást. Nagyon nagy munka.
Tanárként és idegenvezetőként is az iroda által szervezett út az ideális.
- És végül, de nem utolsó sorban, a tapasztalat íratja velem: vigyünk kólát… hányós gyerek (és felnőtt) talán leghatékonyabb segítsége. Én is először kétkedve fogadtam, de nekem is segített. Az egyik egészségtant tanító tanárnőtől tanultam. Mikor már a fél busz hányt, köztük az egyik sofőr is, a tanárnő kiadta az „ukázt”: „Elveinket félretesszük, mindenki kap egy fél literes kólát, szépen lassan kortyolgatja… Minden bacit kiöl… „ Működött.
Ezek után jogos a kérdés: milyen útvonalat járjunk
be, ami nem is sok, nem is kevés, kicsit városnézés, kicsit természetjárás?
Legközelebb erről írok.
No comments:
Post a Comment