" Most tél van és csend és hó és halál."

Csütörtökön kaptam a hírt: Posta tanár úr meghalt. Ha megrendülök egy hírtől, gyorsan elrakom agyam egy rejtett zugába… Nem tudok még megbirkózni vele. Próbálom eltávolítani magamtól…Nem vagyok otthon, a temetésen nem leszek ott…

Aztán pár nap múlva történik valami, átszakad a védekezés gátja… Most is így történt.

Van egy csoportunk a Facebookon, egykori gimnáziumi osztálytársaknak. Egyik barátom, akivel osztálytársakból kollégákká váltunk, megosztotta a gyászjelentést. És innentől megállíthatatlanul áradni kezdtek az emlékek.

Négy évig tanított bennünket. Szeretettel, humorral, okosan, élményt adva.

Az ókori görög irodalom világa friss utazási élményekkel tarkítva, izgalmas, tartalmas beszélgetéseket kezdeményező irodalomórák Shakespeare-ről, Vörösmarty Előszó  c. verse megismételhetetlen varázzsal. Talán késő ősz lehetett, a sarki magyar teremben a függönyök behúzva, tanár úr fekete öltönyben, aznap még volt egy temetés, ahol ő mondta a búcsúztató beszédet. Vörösmarty sorai különös drámaisággal szóltak.

Aztán az irodalom színpad, ahol közösség született. Az énekórák, mert egy évig azt is tanított nekünk. A Carmina Burana első élménye is hozzá kötődik.

Nem örült, mikor megtudta, hűtlen lettem az irodalomhoz, orvosi egyetemre készülök. Annál inkább, mikor végül mégis a bölcsészkaron kötöttem ki és magyar szakos lettem. Még egy évig kollégák voltunk. Egyik osztályát én vettem át és kísértem el az érettségiig.  

Az utóbbi pár évben kezdett tudatosodni bennem, hogy ahogy múlik az idő,egyre inkább hat az ő öröksége az óráimon. Első az irodalmi, időnként egyféle összművészeti élmény átadása, minden csak utána következik.  És működött…

Ezt folytatom. Már nem az iskola falai között, de továbbra is elsősorban gyerekekkel olyan helyekre is utazva, amelyeknek gyakran irodalmi vonatkozása van.

Holnap lesz a temetés.  Én mindkettőnk szeretett költőjének, Adynak a  városából, Nagyváradról köszönök el, ahol ezen a hétvégén számos érdekes rendezvény volt a magyar kultúra napja alkalmából.   

Drága Tanár úr, nyugodj békében!